1. TECHNOLÓGIAI PRÓBA: 1:4-ES MÉRETARÁNYÚ MODELL KÉSZÍTÉSE
Egykori kedves tanárom, később -már pedagógusként- főnököm,
Kecskés Antal mondása volt: „Az volt az elmélet, ez itt meg a gyakorlat.” Olyan
esetekben mondogatta, amikor szép tervek megvalósítása közben szembesültünk nem
várt problémákkal, amelyek bizony sokszor meghatározták a végeredményt. Tóni
bácsi a gyakorlati tettek embere volt: iskolaigazgatóként soha nem restellte a
kétkezi munkát, ha pénz híján, de a gyerekek érdekében valamit meg akart
csinálni. Legyen az a tornaterem parkettája, a kerámia szakkör égető kemencéje,
vagy a nyári vízitúrázáshoz kenuk építése. Tettre kész, rendkívül kreatív, sokoldalú,
igazi pedagógus volt – vagy talán lélekben egy soha fel nem nővő gyermek…
Mindenesetre a szó legigazabb értelmében iskolateremtő, akinek sok-sok szegedi
fiatal köszönheti, hogy -amint Ő fogalmazott- „megmentette”. Pedagógiai
hitvallása szerint „egy gyereknek szüksége van a kétkezi alkotás örömének
átélésére”.
Következzék akkor az alkotás. A kibővített rönkhajók építési
technológiája, a gőzöléses „terítés” lenyűgözően elegáns az én szememben. A
végeredmény ugyancsak: a mai, ipari technológiával épített sporthajókkal
összevethető, könnyű vízi járművet szinte nem lehet egy napon említeni a magyarországi
múzeumokban fellelhető bumfordi, nehézkes alkotmányokkal. Gyermekkori emlékem,
hogy értetlenül állok a bajai Türr István Múzeumban kiállított rönkhajó
mellett, és elképzelem: milyen kínkeserves dolog lehetett ezt megmozdítani akár
a vízen, akár a parton. Öt éves koromtól kezdve rendszeresen jártunk szüleimmel,
testvéreimmel evezni a Tiszára, Marosra. A szegedi Hafner-fűrészüzem előtt
kikötött tutajok rönkjeiről vízbe ugrálva tanultam meg úszni. Igen fiatalon
volt tehát némi tapasztalatom arról, hogyan is viselkednek a vízen úszó
járművek. Családi vendégségben Baján tartózkodva napokig vissza-visszajártam a
múzeumba. (Anyai ágon egyik dédapám bajai halász volt.) Addig nézegettem azt a
rönkhajót, hogy elég mélyen az emlékeim közé fészkelte magát. A minap, amikor a
világhálón „turkálva” találtam róla egy régi fotót– szinte megelevenedett
előttem az emlék: amint kis srácként a csónakot kiemelő tégla-posztamensen,
mint egy járda szélén lépegetve csodálkozom, hogy mekkora fa lehetett, amiből
ezt kifaragták…

Ha ilyen gyermekkori élmények, és a kétkezi alkotó munkára
ösztönző pedagógusok emléke kíséri az embert, talán teljesen magától értetődően
eljön a pillanat, amikor egy, véleményem szerint a Kárpát-medencében rég kihalt, elfeledett hajóépítési
technológiát ki akar próbálni. A gyakorlatból jól ismerek sokféle faipari
technológiát, de a nyers fa („green wood”) faragása eddig ismeretlen terület
volt számomra. Ez magyarázza az óvatosságomat: első lépésként nem egy „életnagyságú”
csónaknak való rönköt kellene kimunkálni, hanem egy modellt. Strukturális minta
az észt haabjas (Haabjas: in UNESCO List of Intangible Cultural Heritage in
Need of Urgent Safeguarding). E vízi járművek építéséről és használatáról sok
információt lehet találni. Kapcsolatban állok olyan mesterekkel, akik több
ilyen csónakot megépítettek. Ezért várhatóan nem akadok el apróbb-nagyobb
technológiai problémákon.
1.1. A
megfelelő anyarönk megtalálása
Első lépésként a megfelelő fát kellett megtalálni. A
Baltikumban (és más eurázsiai területeken, ahol még él a kibővített rönkhajó
építési hagyománya) általában rezgőnyár (Populus tremula) a rönkhajók
alapanyaga. Ez a fafaj a mi vidékünkön viszonylag ritka. A különböző fafajok
mechanikai tulajdonságait elemezve arra jutottam, hogy az egyes nyár fajok közt mechanikai szempontból nincs nagyságrendnyi különbség. Így a
Tisza-völgy aktuális klimatikus viszonyai közt helyben megélő fafajok
felhasználhatók egy kibővített rönkhajó alapanyagaként. A konkrét egyed
kiválasztásánál elsődleges szempont a megfelelő méret, és alak. A modellt viszonylag
nagy méretben terveztem elkészíteni. A modellezendő, végleges hajót 4,5-6 méter
hosszúságúra tervezem. Ennek az 1:4 méretarányú modellje kihozható egy másfél
méteres, 15-17 cm vastag rönkből. Ekkora, szép egyenes, nyers fadarabot nem
talál csak úgy az ember. 2023-24 telén több viharos szél is megtépázta az erdőt
a hullámtérben. Elkezdtem hát nyitott szemmel járni: megfelelő széltörést
kerestem. Végül februárban találtam egy olyan nemesített fekete nyarat, amely
kb. 5-6 méter magasságban derékba törött. A földre zuhant felső részéből
kifűrészeltem egy 2 m hosszú darabot. A törött végtől számítva kihagytam egy
bő méteres szakaszt – gondolva arra, hogy a széltörés akár több hete is
történhetett, és azóta a törési felület felől jobban száradt az anyag. Ez a
faragásnál nem jó.
 |
| Tree broken at the waist (Populus nigra x euramericana). |
 |
| The cut piece 2 meters. |
Otthon első lépésben lehántottam a kérget. Megnyugvással
tapasztaltam, hogy a rönk még kellően nedves. Azt viszont bosszankodva vettem
tudomásul, hogy a rönk harmadánál, egy helyen közvetlenül a kéreg alatt már
rovar-rágás is látható. A „hámozás” után, a rönk felületének gyalulásakor vált
láthatóvá, hogy a rágási nyom vonalában a rostok is szakadtak az egyik oldalon.
Azt, hogy a rost-szakadás, vagy a rágás volt-e előbb, azt nem tudtam megállapítani. (Feltételezhető, hogy a rostok szakadását a viharban eltörő törzs földre zuhanása okozta.) Egy dolgot tehettem a probléma csökkentéséért: úgy szerkesztettem ki a modell
fő vonalait, hogy a rost-szakadásos oldal kerüljön felülre. Abban bíztam, hogy ezáltal
a károsodott rész legnagyobb részét az üregelés „elfogyasztja”.
 |
| Shaping with a draw knife. |
 |
| Fiber break deeper than the working plane. |
Egyes haabjas-építő mesterek a rönköt a leendő csónak alja
felől húr mentén síkra faragják. Ezáltal a kész csónak lapos fenekű lesz, ami a
kereszt-stabilitás szempontjából előnyös (kevésbé billeg). Ugyanakkor ez a „laposra”
faragás több évgyűrűt is átvág, ami nagyon hátrányos a kész külhéj szilárdsága
szempontjából. Az átvágott évgyűrűk mentén akár már a gőzöléses „terítéskor” is
elrepedhet a hajó. Ezt a veszélyt a hajó fenekének vastagabbra hagyásával lehet csökkenteni,
ami viszont tömeg növekedést eredményez. Ez véleményem szerint felesleges. A
kereszt-stabilitás utólag a gerincvonalon felszerelt kim-léccel is növelhető,
ami ráadásul a parton való vonszoláskor is védi a csónakot a sérülésektől.
Mindezeket átgondolva én a modellnél (és később a valós hajónál is) csak a rönk
felső oldalán képeztem ki egy sík felületet. Az üregelést később innen
indítottam.
 |
| Creating an upper work plane. |
 |
| Editing lines. |
A rönk mindkét végén, a gerinc síkjában meghagytam egy 3 cm
széles, 5 cm hosszú „orrot”. Faragás és „terítés” közben a száradásból adódó
sugaras repedés megakadályozására ennél fogva lehet menetes szárak és
csavaranyák segítségével összehúzatni a rönköt. A csónak mindkét végén, e
később levágandó „orron” túl szalagfűrésszel alakítottam ki az elkeskenyedő
rész függőleges érintő síkját.
 |
| Cut out with a bandsaw. |